Anyagtörténetek (2012-09-07 - 2012-09-28)

Pénteken nyílt a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában Kelemen Kata és Székelyi Kati Anyagtörténetek című tárlata. A két textilművész kiállításának megnyitójára ismét szép számú látógató érkezett a Vermes-villába. A két művésznőt a több évtizedes barátságon kívül összeköti az is, hogy mindketten Luzsicza Lajos növendékei voltak.

Sinkó István képzőművész, művészeti író a megnyitó beszédben kiemelte, hogy a tárlaton nem az anyag történetét vizsgálhatja meg a látogató, hanem azokat a titkos és rejtett történeteket, melyeknek az anyag a hordózó felülete.

Beszédében kifejtette, hogy Kelemen Katánál munkáit szemlélve felmerült a gyönyörű Schumann dalciklus címe: Asszonyszerelem, asszonysors. A fájdalmak és  vágyakozások , a dallam, sőt a tánc képei. Ritmusok, melyek, ha épp verssorokat idéznek (J. A. töredékek) vagy balladisztikusak - Bánatkövek - vagy rúnák és rovások, kalligráfiák és tánc mozgásjelek mind-mind a személyes életszövedékek, életanyagok leképezéseiként kerülnek elénk. Biblikusnak is mondhatnánk és egyben félretéve, de el nem feledve a szakrális jelzőt Kelemen Katát súlyos kérdésekben finom hálóval szövő, léthálót szövő Párkának is gondolgatnánk. Hisz a jövőt épp e gubancos fonálfolyó jelzi egyik vég vásznán. Ugyanakkor Kelemen Kata nem sző, hanem nyomtat, varr, hímez - akár még burkolt köveket is. Hímzései, varrásai riadt madárlábnyomok, gyors lejegyzések. S a színek, a súlyos kék-vörös-fekete, mely sápadt szürkéket, finom valőrőket takar - néha fehérbe váltanak- az új műveken, mint egy tiszta vászonlepedőn, melyre majd új történeteket gyűr rá az idő.

 Székelyi Kati kasírozott lapjai és tárgyai korábbi korszakából a hámló, felfedezni váró ős lapokat, krónikákat idézik. Olyan barnás-szürke, sárgás színezésű lapok, tárgyak ezek, melyek, mintha az idő mélységes mély kútjából bukkantak volna elő, tán a Holt-tengeri tekercsek titkait őrző  tárgyak,kazetták lennének. Monokróm festmények, finom kaparással létrehozott absztrakt sgraffitók hatását keltik e munkák, melyek lírája épp abból a  felületi hatásból, amit Székelyi a rétegek csiszolásával, színezésével ért el. Aztán fehér alapokon számmisztika a sacra mathematika és geometria vonzásában lépünk túl a múlt titkos üzenetein. Székelyi újságpapír kollázsai kottákká, sőt számítógépes programhibákká, az azok által generált új esztétikai értékek lenyomataivá válnak. Holott a leghagyományosabb, kézzel készült, préselt lapok ezek. A precízen vágott, illesztett, sorokká épített felületek vibráló rendje adja a az  elektrografikai kották hatását.

 S itt, talán épp itt ezekben a mindannyiunk által ismert anyagokban, papírok és vásznak között találjuk meg a megfejtést, a történetek végét.  Kelemen és Székelyi a maguk történeteit, a maguk anyagba vart,írt, vágott  meséit  kitágítják,  a közösség , a kollektív tudatalattijává  mélyítik el. Mi vagyunk ezeknek a történeteknek szereplői, anyagai, és élvezői is egyben. A mi sokszorosan összetett világunk képeződik itt le anyagban elbeszélve, de a titkokat mi tudjuk, mert az ő történeteik a miénk is. A mi verseink, zenénk fájdalmunk, létünk bánatkövei, kottái.

A kiállítás ingyenesen megtekinthető 2012. szeptember 28-ig a Vermes-villában!