Balatoni anziksz - Beretvás Csanád és Veszeli Lajos (2019-03-22 - 2019-04-12)

Balatoni anziksz - Beretvás Csanád és Veszeli Lajos

Beretvás Csanád és Veszeli Lajos hozták el Dunaszerdahelyre a Balaton üdvözletét, kőbe és fába faragva, akvarellel festve. A két művész közös kiállításának megnyitóján jártunk a Kortárs Magyar Galéria termeiben.

A megnyitó vendégeit, a művészeket, valamint a művészetkedvelő közönséget Iván Péter, a galéria vezetője üdvözölte, majd Küronya Veronika orgonaművész üdvözletként Debussy dallamait szólaltatta meg zongorán.

A hangulatos zenei felvezető után Kajári Gyula, a Balatonalmádi P-Art Közalapítvány elnöke mondott köszöntőt. Elmondta, hogy ugyan első ízben jár Dunaszerdahelyen, de nagyon jól érzi itt magát, köszönhetően egyrészt a vendégszeretetnek, másrészt pedig annak a örömteli látványnak, amelyet a jelen kiállítás tágas térben elhelyezése szerzett. Az alapítvány elnökeként szóban is elhozta a Balaton üdvözletét, majd Balatonalmádi képzőművészethez kötődő sajátos viszonyáról szólt néhány szót. Szavai szerint ez a különleges viszony nagymértékben köszönhető az itt kiállító Veszeli Lajosnak, akinek jóvoltából a képzőművészetnek komoly jelentősége van a városban. Mivel Balatonalmádi épített környezete nem különösebben kiemelkedő, ezért jött az ötlet, hogy a képzőművészet hangsúlyozásával lehet javítani a városképet. 2013-ban sikerült megvalósítani egy korábbi ötletet, hogy legyen ott egy szoborpark, a Kézfogás – Európa szoborpark, melyben ma már Európa több nemzete állított ki, illetve van ott szobra. Ennek a szoborparknak a megvalósításával kezdődött az alapítvány munkája, amelynek célja, hogy Almádit feltegye Európa kulturális térképére.

Baky Péter megnyitója elején kiemelte, hogy két Balaton-melléki művész kiállításának megnyitóját láthatjuk, olyan alkotásokat, amelyek a Balaton aurájának bűvöletében születtek. Ugyanakkor ők ketten túlléptek azon a csodán, amely a Balaton mellett alkotót fogva tartja, és képesek a világ egészét a néző szeme elé varázsolni saját, egyéni felfogásban.

Beretvás Csanád szobrászművész kapcsán elmondta, hogy szobrainak egy része sok esetben elmélyült befogadói létet kíván, időt, energiát, hogy azonosulni tudjunk alkotásaival. Csanád birtokában van annak a tehetségnek, hogy a kőből és a fából a lehető legtöbbet mutassa meg, „meglátja azokat a formákat, amelyeket az adott anyag magában hordoz és kezdi belefaragni azt a pluszt, amellyel művészetté, gondolatközvetítővé válik a természet által felkínált lehetőség”.

Veszeli Lajos festőművész – aki már ötven éve járja a művészet ösvényeit, néha bozótokat átvágva, de kitartóan – az akvarell briliáns képviselője. A festőművész kísérletező, a 21. század reneszánsz művésze, aki szinte mindenből, amit lát és érez, képes művészetet alkotni – élete maga a művészet. Alkotásaival képes meghökkenteni, elgondolkodtatni, közben pedig lírai hangot megütni, még arra is képes, hogy sötétbarnával és feketével fessen meg egy balatoni stéget. A lényeg, a „Veszeliség” miatt nem könnyű az elemző helyzete: egy-egy alkotói területe is annyira összetett, hogy szinte lehetetlen bármit is kiemelni az életműből. A szemlélő dolga viszont pont emiatt sokkal könnyebb, mivel számos úton lehet elindulni az alkotásai megértéséhez, és így mindenki megtalálja benne azt, ami neki szól.

„A két kiváló művész munkáját megtekintve a mai magyar kortárs művészet egy újabb, sajátos részletét ismerhetjük meg Dunaszerdahelyen” – zárta gondolatait a festőművész.

Küronya Veronika a megnyitót Grieg zenéjének tolmácsolásával zárta, majd Czuczor Sándor, az Európai Unió jószolgálati nagykövete pohárköszöntője következett.

„Baky Péter után nehéz beszélni a művészetről – olyan, mint Csanád társaságában véső után matatni, vagy Veszeli mellett ecsethez mernék nyúlni, ezért beszédet sem mondanék, csak néhány gondolatomat osztanám meg az itt jelenlévőkkel” – indította szavait Czuczor Sándor. Sok évvel ezelőtt tetszett meg neki nagybátyja gyűjtéséből egy szókapcsolat: csallóközi szerencse (olyankor a révhez érni, amikor ott van a komp), mint mondta, ez most egy ilyen pillanat, mivel „akkor értünk Dunaszerdahelyre, amikor erre fogadókészség van”. „A Csallóköz nekünk több, mint a Rye Island, mert mi hasonló nyelven gondolkodunk, hasonló érzéseink és örömeink vannak” – mondta.

A Balatoni anziksz című kiállítás április 13-ig tekinthető meg a Kortárs Magyar Galériában.

 

(dunaszerdahelyi.sk)