Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban (2016-10-14 - 2016-11-04)

Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban

Az egri Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézet oktatóinak műveiből állította össze Mayer Éva képzőművész az Invariáns című kiállítást, melynek megnyitójára péntek este került sor a Kortárs Magyar Galériában.

Iván Péter, a galéria vezetője köszöntötte a kiállító művészeket, a Kortárs Magyar Galéria kuratóriumának tagjait: Almási Róbertet és Szakáll Máriát, valamint Karaffa Attilát, Dunaszerdahely város kulturális szakbizottságának elnökét.
Mayer Éva, a kiállítás kurátora elmondta, hogy a most megtekinthető művek a művészeti intézet 13 oktatója elmúlt egy évének munkái, melyekkel először mutatkoznak be Szlovákiában, Dél-Kórea, India, Indonézia, Mexikó és Magyarország után.
Dr. habil Erőss István DLA, intézetvezető, egyetemi tanár, képzőművész az Eszterházy Károly Egyetemről elmondta, hogy közel hetven éve folyik a művészeti oktatás - főleg a rajztanárképzés. 2008 óta azonban a hangsúly áttevődött a művészeti képzésre. Az egyetem Vizuális Művészeti Intézetének elmúlt egy éve mozgalmas volt, hiszen két tanszéken folyik már az oktatás: a képzőművészeti és a média és design tanszékeken. Ez a mostani kiállítás olyan sokszínű, mint a náluk folyó intézeti oktatás.
Dr. Boros Lili, főiskolai docens, művészettörténész megnyitójában bemutatta a kiállító művészeket, valamint néhány szempontot tárt a közönség elé a kiállított munkák értelmezéséhez, a művek befogadásához.
A megnyitót Kotiers András és Szabó Arnold zenei előadásukkal tették még színesebbé.

Az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézet oktatói közül, az Invariáns című kiállításon kiállító művészek: Balázs Péter, Blahó Borbála, Csontó Lajos, Erőss István, Faa Balázs, F. Balogh Erzsébet, Horváth Dániel, Juhász Éva, Kopasz Tamás, Kótai Tamás, Mayer Éva, Mátrai Erik, Sipos Levente, Süli-Zakar Szabolcs, Szigeti Gábor Csongor, Szita Barnabás, Szurcsik József, Ványai Magdolna, Zeman Zoltán.

A kiállítás 2016. november 4-ig tekinthető meg a Kortárs Magyar Galéria termeiben.

(dunaszerdahelyi.sk)

 

 

Boros Lili méltatása:

Ha Jean Baudrillard szimulákrum-elméletének hiszünk, akkor a minket körülvevő tárgyak, jelenségek, s bármi, ami a fogyasztói társadalmunk része, csak pótlék, tehát nincsen valóság, annak a tömegmédia által nyújtott szimulákruma létezik csupán. Baudrillard 1996-os programadó írásainak olyan nagy hatása volt, hogy még a Mátrix című film is erre a feltételezésre épült. S bár a szerző a képzőművészeti produktumokra is úgy tekintett, mint ennek a rendszernek a részei, véleménye szerint az esztétikai elv háttérbe szorulásának az eredménye, hogy a művészet a társadalom minden szintjén szétterjedt. Ha Nicolas Bourriaud francia kurátort és kritikust említem, akkor egy olyan változást kell kiemelnem, mely szerint korunkban a művészet inkább modellez, mintsem reprezentál, a társadalom szövetébe illeszkedik és nem inpsirálódik abból. Ezért válhat egy-egy (mű)tárgy, szobor kvázi-tárggyá, tárgyszimulációvá (pl. Szigeti Gábor Csongor Radarja), kvázi-realitásokká Sipos Levente videoanimációja, Faa Balázs Léniája, illetve Szurcsik József ál-árkádikus jelenetei). Erőss István Dialógus című videójában a konfrontatív helyzetet az emberi szembenállás és dialógus konvencionális pozíciójaként modellezi: az egymással szemben álló alsónadrágos férfiak liszttel dobálják egymást, miközben háborús hangok, robbanások hallatszanak, a testen maradt ragasztócsíkok, lisztszemcsék pedig megtapadnak.

De Csontó Lajos  archívumokból kiemelt és felhasznált, az 1914-es év atmoszféráját tükröző, megkettőzéssel módosított fotói nem csak dekonstruálnak, hanem a reprezentációs portré lényegi tulajdonságát, küldetésének elégtelenségét hangsúlyozzák. A reprezentációnak szánt portré ilyen átformálása (nem csupán a szubjektum, sőt, nem elsősorban a szubjektum reprezentációja) önmagához való viszonyulást jelent. Csontónál, aki egyébként jócskán körüljárta már ezt a kérdést korábban is, a portré nem egyszerűen az identitás vagy én feltárásából áll, hanem az ént hivatott kiemelni a képből: „képtelenít”, egy szubjektumot szubjektumviszonyba helyez, önmagához való viszonyulásba. Míg itt a történeti történeti kontextusba van ágyazva a reprezentáció kérdése, hiszen történelmi személyiségek, Tisza István és Ferenc Ferdinánc módosított, portréit látjuk, addig Blahó Borbála nagy méretű kettős rajza a valóság–ábrázolás tisztán filozófiai-esztétikai kérdésére vonatkozik: a modell, azaz egy szobanövény azonos, amit az alkotó két különböző időpontban rajzolt le: a két rajz majdnem teljesen megegyezik, egymástól csak nüanszokban különbözik, így a felületes figyelem számára nem is észrevehető az eltérés. Mindez a látás személyességére, az érzékelés objektivitásának lehetetlenségére utal. A nézőpont megváltozására és az ebből való metaforikus jelentés kibontására építenek Szita Barnabás „Mindent látó szemei”, azaz drónfotókon alapuló grafikái. A drónokkal készített felülnézeti fotók különböző vallásokhoz tartozó szakrális épületek kupoláit mutatják, egy olyan formát, amelyről Leon Battista Alberti is úgy tartotta, hogy a tökéletest, azaz istenit a kör fejezi ki a legmegfelelőbben; a kupola egyben égmodell is. Barnabás sorozata felveti azt a lehetőséget, hogy ebből a nézőpontból a vallások uniformizálódnak, de azért nem feltétlenül kell hinnünk a drónok „szemének”.

Az ún. téri fordulat (spatial turn) óta kitüntetett figyelemben részesül a tér, mint az emberi test mozgása által élettel megtöltött és létrehozott konstrukció, vagy az emlékezésre kijelölt személyes tér. Az életfolyamatot modellezi Juhász Éva és Zeman Zoltán közös munkája – itt fotódokumentációban látható – kapufák közé kifeszített zsinórok. A fotós a mulandósággal megy szembe, amikor tárgyak, részletek megörökítését választja: Juhász Éva tájképként tételezi testek felszínét, a látszólag objektíven kezelt részletek fotóin keresztül a (női) test történetének a narratívája bontakozik ki. Ez csakis szubjektív lehet; a hiány pedig ugyanúgy végigkíséri a fénykép-mementókat, mint a töredékesség. Mayer Éva terei nem valós terek lenyomatai, hiszen azok nem alkalmasak a lélek útjainak bejárására, hanem a belső képek vizualizált változatai, fények mint írásnyomok szűrődnek át a felületeken, a lélek tájképén. A város éjszakai fényei a művészet történetében mindig alkalmasak a lélek belső, rejtett oldalainak felmutatására. A megismerés lehetősége az alkotás megértő folyamatában és a megismerő egyén folytonos önteremtésében rejlik, ezt alkalmazza szisztematikusa Mayer Éva munkáiban.

Ványai Magdolna Végtelenített idejében vagy Kopasz Tamás Zuhanásában sem narrációról, sem lineáris időről nem lehet szó, képeik a vizuális emlékezet lenyomatai, vagy folyamatokat rögzítenek, hiszen, ha lehet valamilyen sorrendről beszélni, akkor ezt az emlékezet diktálja, és ahogyan Proust Az eltűnt idő nyomában című alkotásában írja, figyelmen kívül hagyja a lineáris időt. F. Balogh Erzsébet munkái az emlékezés rétegei, egymásra rakodó pauszpapír-felületek, tükröződésekkel térbe szerveződnek, kilépnek a térbe. Balázs Péter 4x4-es csoportokba rendezett képei és vasvirágjai a természetben megfigyelhető rendszer, struktúra nyomába eredtek, Süli-Zakar Szabolcs a mindennapi használatból mára már kikopott, felhalmozott tárgyakat talált. Kótai Tamás akril-vászon képei az időtapasztalásra vonatkoznak, enigmatikus tárgyi maradványok, funkciójuktól megfosztott tárgyak már csak emlékeztetnek magukra, de nem azok, inkább a jelen-jövő összekötésére, modellezésére alkalmasak. Mátrai Erik színek reflexeivel teremt teret, míg Horváth Dániel festményein részben elbizonytalanítja a térviszonyokat, terei tulajdonképpen heterotópiák, azaz (Foucault terminológiájában) olyan terek, amelyek az összes többi térrel és felülettel összefüggésben vannak, azokat tükrözik.

 

 

                                                                                                          Boros Lili

Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban
Invariáns - Egri alkotók munkái a galériéban