KAPCSOLAT (2013-06-22 - 2013-07-20)

KAPCSOLAT

Kapcsolat - a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete kiállítása

 

Megtekinthető 2013. július 20-ig!

 

Pogány Gábor művészettörténész előszava a kiállításhoz készült katalógusból:

 

Gondolatok, eszmék és fogalmak összefüggései

 

Kiállításunk címét olvasva, elgondolkodhatunk azon, milyen széles értelmezési lehetőséget kaptak a résztvevő művészek munkájukhoz. Még azon esetben is, ha a résztvevő alkotó lelkiismereti kérdéssé teszi, hogy beadott munkája csakugyan illeszkedjék a tárlat mottójához, amely a részvételi fölhívásban is szerepelt.

Hiszen világunkban minden “kapcsolat”. Az atommag nukleonjainak együtt maradása éppúgy “kapcsolat”, mint az akkreditált diplomáciai képviseletek tevékenysége a fogadó országban. Amúgy az ember Neandervölgy óta (vagy talán még korábbról) társas lény, születésétől haláláig kapcsolatban van embertársaival; fecseg, beszélget, tárgyal, szónokol, dörmög, hallgat, rajzol, olvas, néz, szóval kommunikál. A kommunikáció pedig a kapcsolat maga.

A műalkotás pedig a kommunikáció egyik eszköze. Az alkotó (amennyiben valóban művész és nem műtárgykészítő iparos) műalkotását művészi mondandójának a befogadó számára való közvetítés érdekében alkotja meg. (Ennek részletezésébe most nem mennék bele, de tételként ki merem jelenteni, hogy az “öncélú művészet”, a l’art pour l’art is kommunikáció, közlés, vélemény.) Ezzel tehát azt mondanám, hogy egy “Kapcsolat” című kiállítás lényegében “szabad beküldés”? Korántsem. Még ha a műterem polcáról, korábban, esetleg máshová készült képet hoz a művész, választási lehetősége van, amely választással fölveszi a kapcsolatot a jelen tárlattal.

Amidőn Egyesületünk elnöke és a tárlat kurátora felhívásukban elhelyezték azt a bizonyos mottót, azzal a várakozásukat fejezték ki a részt venni szándékozó művészek felé, hogy milyen kiállítást is szeretnének létrehozni.

Most szeretném megvizsgálni, hogy várakozásuknak mi módon tettek eleget a résztvevők. Ezért elővettem az Akadémiai Kiadó Magyar Értelmező Kéziszótárát, s megnéztem a “kapcsolat” címszót. Megpróbálom a meghatározásokat a művekkel párhuzamba állítani. Úgy tűnik azonban, hogy az Akadémia túl szűkre szabta szótári meghatározását; néhány képnél önkéntesen, de nem önkényesen bővíteni fogom azt.

Kapcsolat

1. Két dolog közötti viszony, összefüggés.

2. Ismeretség, összeköttetés.

3. Távközlésben: összeköttetés.

4.Műszaki, építészeti: Szerkezeti elemek közötti erőközvetítő összeköttetés.

Nézzük tételenként:

1. Két dolog közötti viszony, összefüggés.

Legelébb ef Zámbó István “Útvesztő kapcsolat” c. festménye kívánkozik ide, a háttérben látható, kötélből fonottnak látszó labirintussal, és az elárvult, a pöttyös labdából erőt meríteni ptóbáló személlyel. Ezt követően Hauser Beáta Csak az a baj, hogy meg kell halni című tusrajza: pókháló-ráncú öreg, reménytelenül reménykedően nézve. Oksági összefüggés olvasható le M. Novák András Beöntés című vegyes technikájú munkájáról; csak nem éppen kellemes érzést kelt (a művész szándéka szerint).

Itt, a két dolog közötti viszony és összefüggés körében helyezném el azokat a műtárgyakat, amelyek térkapcsolatokat, térbeli összefüggéseket mutatnak:

Kéri Mihály cím nélküli nyitott ajtója, Kisnémeth Ferenc Magyar Államvasúti kerítése a forgó átjáróval, Lipcsey György geometrikus térkompozíciója, Luzsicza Árpádtól a Prágai utca, az utcakövek fölötti festett csíkokkal, Nagámi krómacél és fa minimal art tárgya, Széchy Beáta monoprintje, amelyen egy, formájában majdnem szuprematista megszakított kapcsolódást látunk. Itt szerepelhetne Zöld Anikó etruszk sírépítménye a kapcsolódó tereivel, de őt inkább később említem.

2. Ismeretség, összeköttetés.

Egyszerűbben: ezek a művek az emberek közötti kapcsolat, kommunikáció, együttlét, kooperáció megjelenítései.  Mindjárt az emberiség kezdetétől kezdve, ezúttal nem Neandervölgyben, hanem az Édenben: Baky Péter Évájával és Ádámjával, bevégezve Aranyi Sándor Örökkön-örökké című szívszorító kompozíciójával. A legintimebb emberi kapcsolat az Érintés (Almási Róbert), de ilyesvalami történik lelkileg, fizikai kontaktus nélkül Mayer Éva technikailag művesen kivitelezett, emberileg magával ragadó munkáján. Személyes, erőteljes fizikai kapcsolat a Szkander (Varga Amár László). Úgy tűnik, az összeköttetés jelentésátvitel nélkül érhető tetten Nádas Alexandra Kötődések c. képén; bárha a címet megpróbáljuk átvitten értelmezni, további tág tér nyílik fantáziánknak. E festmény témájával ellentétben, Nagy Gábor képén az összeköttetés, egymás ismeretségének kölcsönös hiánya a jellemző (Kisiratosi variációk). Ugyanezt érezzük Damó István figuráin, akik a Megnyugvás ösvényein tévelyegnek. Groteszkségében is ide sorolandó Tóth Pitya István Utolsó ölelés című táblaképe.

Bár az akadémiai címszó nem mondja ki, de e kettes pontba tartoznak (nemcsk e kiállításról) azok az emberi, társadalmi kapcsolatok, amelyek bonyolultabbak, magasabbak az egyszerű ismeretségnél és összeköttetésnél. Ilyen a Város, Nyerges Éva és Oláh Tamás francia gobelinjén; és városi léptékű Puha Ferenc Kapcsolatok című, távolabbi nézőpontból nonfigurációnak tűnő festménye is. Tél, ember, kutyák: Tenk László az ember és állat kapcsolatáról szól, egy zimankós, hóeséses napon, de belső, lelki melegséggel.

Öt műtárgyat helyeznék a harmadik jelentéstartományba:

3. Távközlésben: összeköttetés.

Szlaukó László: Elforgácsolódás. Elágazó technikával összeállított műtárgy, amely számomra egy megszakadt távközlési vonal sérült egységét idézi. Wrobel Péter Jel-e akárha most száguldana végig egy híradástechnikai vezetéken, hogy a másodperc egy apró töredékére irracionális módon megmutassa magát a kiállítás nézőjének. A gömb statikus és dinamikus is lehet: a Zöld csönd, Zoltai Bea képe valahol épp indul az elsőből a másodikba: most még csönd, de benne van a lehengerlő száguldás képessége. Kiss Ilona műves, többféle technikával összehangoltan megvalósított papírmunkáján azt vélem látni, ahogy az információ alapegységei, a bit-ek a néző számára szimbolikusan láthatóvá válnak, s azután lenne szabad csak elolvasni: Dunamenti mondóka. Kalmár János szobrán (Zárt állapot) a nagyfeszültségű kapcsolók érintkezésének pillanatát élhetjük át.

4.Műszaki, építészeti: Szerkezeti elemek közötti erőközvetítő összeköttetés.

E körben szépen teljesítettek kiállítóink, bár nyilván nem tudták ahogy az előszó írója összehozza őket egy csoportba.

Mosonyi Tamás: Analízis II. E konstruktív-expresszív szobron a vasból készült rész egyértelműen “szerkezeti elemek közötti erőközvetítő összeköttetés”, hiszen különben leesne a fölső mészkő. Szentpéteri Ádám Deformáció V. c. gömbje éppúgy az erőátvitel látványát kelti, mint Vásárhelyi Antal sokszögekből és háromszögekből szerkesztett térbeli alakzata. E két síkművészetben megjelenített háromdimenziós képzeletbeli tárgy nagyon is egyértelmű energiát sugároz. Veszeli Lajos Vonzódásán viszont mintha az erőátvitel a nagyon közeli jövőben kezdene megszakadni.

A kiállításon szereplő néhány kép, mivel nem akartam különösebb meggyőződés nélkül a szótár négy értelmezési tartományába szorítani, arra késztetett, hogy egy kiterjesztő értelmezéssel bővítsem az eddigieket:

Kapcsolat az imaginárius térrel és a metafizikus világgal.

A Festőangyal, Aknay János képén a kapcsolat a műterem, az alkotó ember, és az alkotás inspirálója, a megfoghatatlan, megragadhatatlan pillanat között, amit ihletnek nevezünk. Aknai ehhez fölhasználja az ortodox ikon angyalát, aki lehet akár Lukács evangélista, a festők védszentje is. Nem a megfogalmazás tárgyiassága számít, hanem a gondolat születésének megjelenítése.

Sárkány Győző Körmonolit c. ceruzarajza szintén a művészi munka alapfogalmáról, kezdetéről szól a régi görögök által “legtökéletesebb”-nek gondolt forma, a kör-gömb szigorú rendbe helyezésével, amit a ceruzavonalak puhaságával old.

Pistyur Imre Szent Ferenc szobra is a misztikumra, Krisztus sebeit lelki elragadtatással fogadó Ferenc szent extázisára utal.

Zelenák Katalin Megszűnés c. francia gobelinje a valós, földi világ és a teológiai tér határát hozza elénk. A kép bal felén az elektronikusan kikockázott kép a mi fantáziátlan földi világunk eleven, közvetlen kapcsolatban van a jó hírt hozó angyallal.

Zöld Anikó már említett etruszk tombájában (Oszlop fények) az összekapcsolódó terek válnak misztikus, magába húzó, transzcendens élménnyé.

A tisztelt olvaső talán meglepődik, hogy e munkák közé vettem László Dániel Léggömb című vásznát. Ez önkéntelen volt, részben; hiszen a képen egy gyermek néz a távolba, lefelé egy érdekes magaslatról. Egyszerűnek látszó kompozíció, mégis: a teret valahogy nem valósként érzékeljük, a gyemek testbeszéde azt sugallja, hogy valahová a közelbe néz. A kép közepén a léggömb (az ideális forma!) az uralkodó motívum. A kép megvilágítása a barokk miszticizmusát idézi.

A kiállítás természetesen áttáteles “kapcsolat”. A művészetet tekinti a filozófia a “harmadik jelzőrendszernek” (az első a közvetlen érzékelés, a második a beszéd, jel, írás – ebben a sorrendben); ám ellene vethetnénk, hogy a jellel egyidejű őstörténetünkben a művészet, azonos gyökérből fakad. A kiállítóterem laboratórium, ahol a bemutatott műalkotások egyfelől sterilizált körülmények között, másfelől zavaró közegben tárulnak a néző elé. A látogató nem csak azzal a képpel van kapcsolatban, amelyik előtt éppen áll, hanem relációban a többivel is, elsősorban a két szomszédos lehet zavaró. Ez így már egy több résztvevős kapcsolat. Másfelől viszont kényelmesen szemlélődhet, akár vissza-vissza térve, más gondolati, érzelmi telítettségel, másképp fogékonyan (vagy esetleg elutasítóan).

A kiállítási katalógus ebben már pusztán segédlet, emlékeztető; nem gyámolítónk, vezérlő fehér botunk a képtárban, csupán memóriánk kiegészítője. A “kapcsolat” ebben a fázisban a kiállítás és a látogató között kellene, hogy létrejöjjön. A kép előtt álló, a befogadó is aktivitást kell tanúsítson;  nem elég a műtől várni, be kell fogadni! E kapcsolat alapja a másik elfogadása és elismerése, személyiségének, helyzetének, dolgainak tolerálása. Ha ez nem következik be, tudatunk mélyén fölizzik a sokak által ismert internetes hibajel: "A kapcsolat túllépte a megadott időkorlátot."

Azt gondolom azonban, hogy Dunaszerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában nincs ilyen időkorlát. Ez a kiállítóhely és gyűjtemény (illetve előbb gyűjtemény, s később kiállítóhely) mindíg elég időt adott nézőnek és alkotónak egyaránt, hogy kapcsolataikat elmélyítsék, s folyamatosan erősítsék.  Hiszen itt került először interaktív kapcsolatba a magyar anyaországi és a szlokákiai magyar képzművészet, majd a résztvevők köre kibővült az erdélyi, sszerbiai, horvátországi, szlovéniai, ausztriai magyar alkotókkal, nem felejtvén ki a földgömb többi részén szórványban élő magyar művészeket sem.

 

Pogány Gábor

KAPCSOLAT
KAPCSOLAT
KAPCSOLAT
KAPCSOLAT
KAPCSOLAT
KAPCSOLAT
KAPCSOLAT
KAPCSOLAT
KAPCSOLAT
KAPCSOLAT
KAPCSOLAT
KAPCSOLAT