Kortárs Digitális Fotográfia (2015-06-05 - 2015-07-03)

Kortárs Digitális Fotográfia

MAOE Fotóművészeti Tagozat kiállítása Dunaszerdahely

KORTÁRS DIGITÁLIS FOTOGRÁFIA 

A művészet nem önmagától fejlődik, az emberek gondolatai változnak, s velük változik kifejezésük módja is. / P. Picasso

A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Fotóművészeti Tagozata Kortárs Digitális Fotográfia című kiállítása Dunaszerdahelyen nyolc újabb művész munkájával kiegészülve kerül bemutatásra. Összesen harminckilenc fotós alkotásait láthatjuk, akiket a címben foglaltak szerint elsősorban a digitális technika és a csoporthoz való tartozás köt össze. A kiállítás előzményének tekinthető egy korábbi, Analóg című bemutató is, ahol a klasszikus eljárásmóddal még ma is dolgozó művészek munkái szerepeltek – immár ők vannak kevesebben. S ők sem ragaszkodnak a régi technikák kizárólagos alkalmazásához. A váltás, a változás természetes. A fotóművészet egy ideig különösen érzékeny volt a kézműves technikákra, hiszen ezáltal érezhette magát a  festészet, a grafika egyenrangú társának. Bizonyára ma is sokan vannak, akik szerint alantasabb a géppel felvett látványt vegyszerrel vagy akár számítógéppel manipulálni, mint rajzolni, festeni. Bizonyos, hogy az így gondolkodók száma egyre kisebb lesz, hiszen valójában mindez mára már lényegtelenné vált. Az emberek gondolatai változnak és megváltozik a kifejezésük módja is. A változás pedig veszteségekkel is jár. Lassan eltűnnek a papírra előhívott, vegyszerekkel színezett fotók, előhívásuk speciális előkészületei, feszültségei és persze a papírkép egyedisége, érzékenysége. A „hatékonyabb” technika kiszorítja őket: a vizuális ingerek ernyesztő sokaságában ma már pazarlásnak tűnik a rájuk fordított idő, s ehhez a technika is alkalmazkodik. Gyorsabban és könnyebben hozhatók létre az alkotások, többet lehet tévedni és kísérletezni is. A lényeg azonban mit sem változott. Elég, ha a sokat idézett André Kertész néhány mondatát újra elővesszük: „Soha nem dokumentálok, mindig értelmezek a képeimmel. Azt értelmezem, amit egy adott pillanatban érzek. Nem azt, amit látok, hanem, amit érzek.”  Vagyis nem elsősorban technikáról és eljárásmódról, hanem a művészi szándékról és ennek közvetítéséről van szó, legyen az fotó, festmény vagy szobor. Jelen esetben digitális fotók szólalnak meg az egyes művészek által megtalált, megérzett és megkomponált alkotói módszerek sokféleségében hol harsányan, hol csendesen, nosztalgiával és határozottsággal, iróniával és tartózkodó sejtelmességgel. Ki-ki a maga lelkülete szerint. S épp az az izgalmas, hogy milyen sokféleképpen látjuk, közvetítjük és értékeljük sokszor ugyanazt. Megállapíthatjuk, hogy többen a fotó, illetve művészettörténet-kultúrtörténet klasszikus irányvonalait, jellegzetes kompozíciós típusait, látásmódokat és elméleteket idéző alkotást - divatosabb szóval élve számos retró jellegű kompozíciót - készítettek. Sok alkotó rendkívül érzékeny az idők szavára, míg másoknál épp a jelen időből való kilépés látszik fontosnak. A körülöttünk lévő világ aktuális eseményeire érzékeny dokumentarista fotó, a különleges pillanatokat megragadó bravúros kompozíciók sem hiányoznak az anyagból. Érdekes egybeesés, hogy Chochol Károly és Dobóczky Zsolt szinte azonos témát választottak, de míg Chochol Károly egy épület bontásának közeli részletét megörökítő, Harapunk című kompozíciója ironikus, játékos és minimalista, addig  Dobóczky Zsolt Ködpalota c. alkotásán a háttér daruiból, a félig kész házak és a felhalmozott buckák ködbe burkolózó látványából meglepően lírai csendélet születik. Tóth József Füles a tőle megszokott frappáns szellemességgel és könnyedséggel mutatja be Vince Ottó képzőművészt a saját alkotásának páternoszterében állva. Benkő Imre Ikrek c. fotóesszé sorozatába illeszkedik az Ikertalálkozó, Ercsi c. mű. Érdekes ritmust ad a kompozíciónak a háttérben futó fémvázból és a jobboldali lány behajlított karjából kialakuló ellentétes irányú háromszög. A képkivágás játékos, könnyed bravúrja a két oldalon átlósan megjelenő komplementer tárgypáros, a vörös poroltó és zöld irányító tábla. Gáti György „Futópálya” című kompozíciója ember nélkül képes megragadni ember és természet, lét és idő különleges viszonyát. Elegáns és nagyvonalú képszerkesztés, különleges színvilág és elmélyülésre késztető időtlen csend lengi át a képet. Már-már szürreálisan tiszta és egyértelmű, mint de Chirico terei. Kerekes Zsuzsa Erzsébet hídról készült munkája szintén a tiszta szerkezetű komponálásban rejlő esztétikai értékek kibontására épül. Vajda János Elmúló ábrándok c. alkotása a vízfelületen megcsillanó képek mulandóságát idézve, az egymásra vetülő felületek enyhén torzító hullámzásával érzékelteti az elmúlás melankóliáját. A homályba vesző, elmosódó, áttűnő felületeket fény és árnyjátékokat alkalmazó lírai kompozíciók érdekes példája Szél Ágnes Kereszt térben, Hupján Attila Akváriumi kék c., Balla András Uszoda c. alkotása, de ide sorolható Csortos Szabó Sándor légies nőalakja, Herbst Rudolf Extázisa, Simon Csilla Úton c. finom fényrajza. Ries Zoltán Szorongás c. munkája a kemény és a lágy, a valóság és a reflexió érzékeny határait kutatja. Hasonló hangvételű Máthé András, geometrikus szerkezetű, Kicsi folyó c. képe, mely a zárt, kemény formák és az íves könnyed, homok-vízhullám párhuzamba állításával idézi meg a természetes és a mesterséges közeg kettősségét. Deim Péter Fénykeresője éles és lágy kontúrok, egymásra vetülő kivágások, fény és árnyékformák hármas hangzatára épül. Lehotka László és Tulok András munkája témájában és kompozícionálisan is az impresszionisztikus látásmód egy-egy mai példája. Mike Tamás Vidámparkja tárgyilagos mementó egy elmúlt világról. Urbán Ádám a kolozsvári botanikus kertben készült, rácsok mögé zárt növénye a világunk iránti közös felelősségre figyelmeztet. Gál András, Eifert János és Frankl Aliona munkája a klasszikus fotóművészeti hagyomány egy-egy speciális átirata. Agócs József Ívelések c. képének erőteljes hatását a fehér geometrikus vonalak és a fekete háttérbe metsződő női alak fehéren világító körvonala közötti különös téri kapcsolat hozza létre. A fekete-fehér kontraszt erősíti – nomen est omen – Fekete István Kerekes Gáborról készített dupla portréjának emblematikussá váló síkszerűségét. Szintén fekete árnyalakokkal dolgozik Láng-Miticzky András Függő játszma c. humorral vegyített, nagy ívű kompozíciójában. Többszörösen módosult, igazán különleges látványt kínál Dozvald János a zebegényi vasúti váróban készült valóságos Irreality showja. Kovács Endre William Burroughs 100 c. munkája az amerikai író születésének századik évfordulójára egy kvázi-pop-artos kompozícióval emlékezik. A megragadott idő, az a bizonyos különleges vagy a fotós által azzá tett pillanat a témája Horváth Péter Éva és Édeske c. kettősportréjának, Izápi Laura Farkasszeretet, Siklós Péter Godotra várva című műveinek ugyanúgy, mint Markovics Ferenc Gadányi György fotóművészről készült klasszikus munkájának. De ide kapcsolható Neumann Ildikó Brussels Park sorozatának itt kiállított, a művészet és az idő múlását vizsgáló darabja is.  Izgalmas majdnem nonfiguratív kompozícióvá alakul Szikszay Ágnes fotóján a Ferenciek tere aluljárója, míg Sehr Miklós graffittiből teremt összemosódó, hömpölygő hullámokat. S. Faragó Gyöngyi puritán ugyanakkor elmélkedésre indító telítettséggel jeleníti meg előttünk az Y generáció portréját. Hasonlóan tiszta és kiegyensúlyozott a megfogalmazás módja Oláh Tibor Szellem és lélek c. portréjának. Más hangot képviselnek az anyagban a jelenkori információs társadalom jelképeire, sémáira utaló tárgyilagos, távolságtartó, minimalista képek. Juhász László QR-Code-ja a kis négyszögekben megjelenő, néhol már alig kivehető szívecskék elhelyezésével, játékos-ironikus, melankolikus oldást ad a személytelen, ám mindenütt egyre inkább nélkülözhetetlen adathordozó kódnak. Baricz Katalin alkotása már nem is humanizálja a témát, csupán csak közli: Nincs jel!

Hogyan lehet egyszerre kifejezni fényképen azt, amit az ember érez és lát? - kérdezte valamikor L. Hervé. A kiállítók mindegyikének van határozott és egyéni válasza erre a kérdésre. Ismerkedjünk hát velük, tekintsék meg a kiállítást! 

D. Udvary Ildikó

Kortárs Digitális Fotográfia
Kortárs Digitális Fotográfia
Kortárs Digitális Fotográfia
Kortárs Digitális Fotográfia
Kortárs Digitális Fotográfia
Kortárs Digitális Fotográfia
Kortárs Digitális Fotográfia
Kortárs Digitális Fotográfia
Kortárs Digitális Fotográfia
Kortárs Digitális Fotográfia
Kortárs Digitális Fotográfia
Kortárs Digitális Fotográfia
Kortárs Digitális Fotográfia
Kortárs Digitális Fotográfia
Kortárs Digitális Fotográfia
Kortárs Digitális Fotográfia
Kortárs Digitális Fotográfia