Rákóczy Gizella

Rákóczy Gizella

2017. február 10-én, pénteken, 17 órától rögtön két kiállítással kezdi meg az idei kiállítássorozatot a galéria.

A földszinti termekben a nemrég elhunyt Rákóczy Gizella műveiből nyílik tárlat.

A kiállítás kurátora: N. Mészáros Júlia, művészettörténész

A kiállítást Zsikla Mónika művészettörténész nyitja meg.

Közreműködik: Bertók István, zongoraművész

Ingyenesen megtekinthető 2017. március 3-ig.

 

Az emeleti termekben a Vajda Lajos Stúdió ANTILOGIKA - 100 éves a dadaizmus című tárlata lesz látható.

Bővebben itt: http://kmgaleria.eu/content/antilogika-100-eves-dadaizmus

 

Rákóczy Gizella festőművész
1947, Budapest – 2015, Budapest

Rákóczy Gizella 1968-tól 1971-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult, mestere Fónyi Géza volt. Művészetét a kozmikus világ és az emberi civilizáció, kultúra, létezés, idő, valamint a szín és a fény szoros összefüggéseinek a kutatása töltötte ki. Magányosan alkotott, nem törekedett fényes sikerekre. Az 1970-es évek végétől mégis meghatározó jelentőségű a magyar geometrikus művészetet nézve minden önálló kiállítása és csoportos tárlaton való részvétele. Az akvarell technika egyik legnagyobb kortárs mestere, amit 2004-ben Egerben, az Országos Akvarell Biennálén fődíjjal ismertek el. Kiemelkedő belsőépítészeti tervezői munkássága és 30 éves művészetpedagógiai tevékenysége is.
Rákóczy Gizella hazai és a nemzetközi geometrikus művészet megkerülhetetlen alkotója. A pályakezdés éveiben látvány közeli képeket és kollázsokat készített, majd megszabadulva az ábrázolási kötelékektől, a rendszerelvű festészet felé fordult. Néhány egyedi remekmű és szeriális képsorozat után, 1976-tól a négykarú spirálokkal és számtörvényeikkel kezdett el foglalkozni. A tér fogalma, a kozmikus tér emberi vetületei, fizikai, matematikai és metafizikai összefüggései érdekelték. Kérdései megválaszolására a legkorábbi kultúrák, művészetek és filozófiák térfelfogását és világmodelljeit, valamint a kozmikus ciklusokat tanulmányozta, így talált rá a négykarú spirálra, melynek mozgáselvét festészetében a Fibonacci-számsor szerinti tónusfokozatokkal és az áttetsző színek egymásra rétegezésével feleltette meg. Szisztematikus vizsgálódásai a tér, mint fizikai és metafizikai ’Egység’ vizuális kifejezhetőségének problematikájához vezették el.
A permutáció, a kombinatorika és a variációs lehetőségek módszerén keresztül a négykarú spirálok viselkedését, geometrikus-ornamentikus alakzatainak szeriális lehetőségeit kutatta. Olyan szisztematikus alkotói rendszert fejlesztett ki és alkalmazott, melyben a tér mint Egység úgy sokszorozódik meg, hogy önnön Egység volta nem szenved csorbát. Festészetének minimális alapkészlete a négyzet és a sárga, vörös, kék, zöld szín. A kiinduló négyzetre – síkbeli alakzatra - a négykarú spirál-elv szerint, azaz színrétegeként 90 fokos elforgatással, a Fibonacci-számsorral megfeleltetett, azonos színértékű négyzeteket festett áttetsző rétegekben, melyek meghatványozták az alapnégyzet által körülhatárolt teret, és egymás alatti-melletti négyzetekkel testesítették, térbeli alakzattá változtatták a fizikai teret szimbolizáló alapnégyzetet.
Rákóczy Gizella a 2000-es években monumentális sorozatokat festett (pl. 56- és 96 részes képeket, amelyek rész-képeire gyakran 156 áttetsző szín-réteget festett). Emellett a krétai labirintus-témával foglalkozott, végig kívánta vinni színrendszerével az év, a hónap, a nap és az óra változását. Egy gyermekverset hallva jött rá, hogy az milyen ősi tudást őrzött meg a kozmikus mozgás és az emberi idő kapcsolatáról. Halála előtt egy évvel a londoni Tate Gallery-ben rendezendő tárlatra készült. Egy évvel később vállalta csak a kiállítást, hogy elkészüljön új Krétai labirintus-sorozatával, de váratlanul meghalt.

(N. Mészáros Júlia)

 

Rákóczy Gizella