Vámbéry Ármin Képzőművészeti Pályázat

Vámbéry Ármin Képzőművészeti Pályázat

Felhívás felvidéki magyar alkotóművészek számára

 

A Vértes Agorája Kortárs Galériája 2013. november 8-30. között rendezi meg a
NAPKELETI UTAZÁS című tárlatát.

Az országos kiállítás sorozatot a tatabányai Kortárs Galériában IX. alkalommal rendezzük meg.
A tematikus képzőművészeti kortárs művészeket megszólító kiállítás sorozatunkat 2003-ban indítottuk útjára.
A rangos, országos képzőművészeti esemény átfogó és hiteles képet formál a kortárs művészet jelenéről,
gondolkodásmódjáról, amely keresztmetszetet képez a XXI. század képzőművészetéről. A Kortárs Galéria
országos pályázati kiállítása szabadbeadásos rendszerben működik, műfaji és technikai kötöttségek nélkül. A
műtárgyakat háromtagú szakmai zsűri vizsgálja, illetve az arra érdemeseket díjra jelöli. A kiállítás anyagából
katalógus készül.

Beadási feltételek: Országos kiállításon még nem szerepelt, a témához kötődő, kiállításra kész alkotásokat
várunk. Az alkotások mennyisége: maximum 2 alkotás, sorozat megbontására a zsűri jogosult.

Beadási határidő: 2013. szeptember 2. (hétfő), Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely

Jelentkezés módja: űrlap kitöltésével 2013. augusztus 30-ig az alábbi linken:
https://docs.google.com/forms/d/10LRdiGcPcAOec_nRgPrDfzg79xkiuMRgvCyXet1F5WY/viewform

Nevezési díj: felvidéki magyar művészek esetében a jelentkezés díjtalan

Kapcsolattartó: Sashegyi Gabriella Edit, +3630/ 5491321, +3620/3937916
Iván Péter, +421/918607307

Az alkotásokat A/4-es színes katalógusban reprezentáljuk, amelyet az ünnepélyes megnyitón értékes díjak
átadásával együtt tervezünk a művészeknek átadni.

Az alkotásokhoz jó munkát kívánunk!

 

NAPKELETI UTAZÁS
Országos képzőművészeti pályázati felhívás!
Vámbéry Ármin (1832-1913) tiszteletére, 2013. november, Kortárs Galéria, Tatabánya
“Amikor más gyermek térdig jár a rózsában és az aranyos ifjukor örökké derült ege mosolyog le reá, nekem
akkor csak tövis, nélkülözés és sokszerü nyomoruság termett… Már az első cseppek után, melyek elméleti
tanulmányaim során megérintették ajkamat a Kelet szellemi termékeinek bámulatosan gazdag forrásából,
világosan állt előttem, hogy merőben idegenszerű, csodás s már ízelítőjükben gyönyörűséges élvezetek küszöbén
állok és hogy e bizarr világ alapos és mélyebb megismeréséhez nélkülözhetetlenül szükséges lesz, szinről-szinre
megismerkednem a Kelet földjével és népével. A sors bizony különös játékot űzött velem. Érzem ezt, s ha most,
életem alkonyán, végigjáratom szemem hosszú pályám örömén, bánatán, sötét és derűs pillanatain,
elmondhatom az angollal, hogy életem «átélni érdemes élet» volt és kész volnék elején kezdeni az egész komédiát
s alávetni magam újra minden munkájának, viszontagságának és halálos veszedelmének. Oly hatalmas és
ellenállhatatlan a kalandok vágya az ifjúkorban és oly elragadóan szép érzet a fenyegető veszedelmekből való
szerencsés megmenekűlés érzete, hogy öreg korában is újra éled az ember, ha reá emlékezik… A ki belekóstolt a
vándorélet gyönyörűségébe, visszavágyik reá teljes életében. A síma tenger sohasem oly szép és fenséges, mint a
vihartól felkorbácsolt hullámok játéka, mert vannak emberek, kiknek sohasem telik örömük a nyugalomban s
kiket csak az örökös baj és küzdelem képes kielégíteni. Sohasem szerettem a nyugalmat és a kényelmet s nem is
bánom, hogy ilyen a természetem, mert az élet két legnagyobb és legértékesebb kincsét egyesegyedűl neki
köszönhetem. E kincs: a tapasztalat és a függetlenség. Elválasztani egymástól nem lehet e két drágaságot;
legfőbb ékei azok földi életünknek s boldoggá én is csak általuk lettem. Ha most, életem alkonyatán, - midőn a
leáldozó nap aggasztóan hosszú árnyakat vet elém s megborzogat a közelgő éjjel hűsessége - visszagondolok
átélt napom veszedelmeire, bajaira és küzdelmeire, csakis e két kincs birtokában lelhetem meg fáradalmaim
legfőbb és méltó jutalmát. Tapasztalásaim értéke lehetővé tette, hogy valami csekélységgel hozzájárúlhattam
embertársaim felvilágosításához és tájékoztatásához, s midőn örömmel láttam, hogy munkáim elterjedtek
Európa, Amerika, Ázsia és Ausztrália különböző nyelvein, felébredt bennem az a boldog tudat, hogy nem hiába
küzdöttem és szenvedtem a világon.”
Vámbéryt a nyomorból kitartása, akaratereje, szorgalma és kivételes tehetsége emelte ki. Tanulmányait a szentgyörgyi
kegyesrendi gimnáziumban kezdte, s igen hamar elsajátította a német, a francia, az olasz, az angol, a spanyol, a dán és a svéd
nyelvet. A pozsonyi evangélikus líceumban már a keleti nyelvekkel kezdett foglalkozni, s a koldus-szegény, árva és sánta
szolgadiák huszonöt éves korára állítólag már annyi nyelvet ismert, mint amennyi éveinek száma volt. Eötvös József
támogatásával kapott útlevelet, és 1857-ben elindulhatott első törökországi útjára. A Tudományos Akadémia – távollétében –
29 éves korában levelező tagjai sorába választotta. Levéltárakban kutatta a magyar múlt török emlékeit, de Kőrösi Csoma
Sándor nyomán úgy gondolta, hogy a magyar őstörténet gyökereit Belső-Ázsiában kell keresni. Perszepoliszban, ahol az utazó
még fiatalon járt, a nagy romfal alján ma is még jól olvasható a felirat: “Vámbéry Á, 1862. Éljen a Magyar.” Vámbéry Ármin
1913. szeptember 15-én hunyt el Budapesten. Munkásságát tanítványai folytatták, akik hozzá hasonlóan világhírű orientalisták
lettek, mint Goldziher Ignác és Germanus Gyula.